A 2019-es jogászbálra készített, alábbi zenei válogatás egymástól nagyon eltérő dalait látszólag nem köti össze semmi. Azonban a kapcsolat máris érthetőbbé válik, ha az ember fellapozza Novák Istvánnak, a Miskolci Egyetem díszdoktorának 1941-ben kiadott Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete című, mintegy félezer oldalt kitevő könyvét. Ebben egy olyan gazdag diákhagyományokkal büszkélkedő helyi jogászkultúra tárul elénk, ami az élet ezerarcúságát hűen visszatükrözve a legkülönbözőbb zenei dallamvilággal fejezte ki odaadását korának értékei iránt, valamint örömét és bánatát mindenben, amit az élet adhat.
A 2019-es Tradicionális Miskolci Jogászbál szervezői és támogatói e dalokkal az Eperjesi Evangélikus Jogakadémia első világháború következményeként történő Miskolcra költözésének kívántak emléket állítani. Az esemény fontosságát jelzi a tény, hogy az átköltözéssel született meg Miskolc városának első felsőoktatási intézménye. A neves alkalomból jelen opus megalkotói szerettek volna egy különleges bepillantást adni a két világháború között Miskolcon működő jogakadémia szellemiségébe, diákjainak mindennapjaiba, hangulatának sokszínűségébe. A fentiekre tekintettel esett a választásunk a Novák István fentebb említett „Nagykönyvében” nevesített, a miskolci jogászok által énekelt nóták közül az evangélikusok himnuszára, a hazátlanná vált hazafiak indulójára, a jogászcsárdásra és az öregdiákok dalára.
Az énekek kapcsán ugyanakkor fontos szempontként fogalmazódott meg, hogy azok lényegiségét megtartva, illő módon átadva mégis valami új kerüljön megalkotásra, ami közelebb hozhatja e dalok üzenetét a ma emberéhez. Fontos szempont volt továbbá, hogy a dalokat is e régió jogászai tolmácsolják, mint egykor tették ugyanezt szakmabéli elődeik.
Soli Deo Gloria!
Zenei rendező és ötletadó: dr. Bányai Krisztina ügyész PhD.
Zenei konzulens: dr. Juhász Ágnes jogász PhD zenetanár-karvezető.
Szerkesztette és a borítóismertetőket írta: dr. Bányai Krisztina PhD, dr. Juhász Ágnes PhD, dr. Kaposvári Attila, dr. habil. Szilágyi János Ede PhD.
Hangmérnök: Sajó Tamás, a felvétel a Miskolci Egyetem “Selmec” és “Sopron” dísztermeiben e célra kialakított alkalmi stúdióban készült; utómunkálatok: Music Sajó Hangstúdió”
„Az evangélikusok himnusza”
Erős vár a mi Istenünk…
evangélikus korál – gospel zenei stílusban
Zene: Luther Márton /1583-1546/, szöveg: a 46. zsoltár alapján.
Ének: dr. Bányai Krisztina ügyész PhD, vokál: dr. Juhász Ágnes jogász PhD adjunktus, dr. Tisza Tamás ügyész, kísér és hangszerelte: az Áll-a-tok zenekar, vagyis gitár: dr. med. Tóth Imre PhD, billentyű: dr. med. Almássy Sándor, basszusgitár: Fukk Attila, dob: Fortuna „Tüsi” László, fuvola: Bendzsák Erika, harsona: Molnár István, trombita: Péter Zoltán, szaxofon: Ésik Arnold
Kölcsey Ferenc Himnuszát megelőzően nemzetünknek nem volt egységes himnusza. E funkciót leginkább az egyes vallási felekezetek saját himnuszai töltötték be. Az evangélikusok esetében e szerep jutott a Luther Márton által írt egyházi népéneknek, az Erős vár a mi Istenünk kezdetű korálnak, amelyet elterjedt eredet-története alapján Luther Márton és társai a wormsi birodalmi gyűlésre menet énekeltek 1521-ben. A fentiekre tekintettel a korál az 1665-ben alapított Eperjesi Collegiumnak és a belőle később önállósult minden fakultásának (teológia, jog, tanítóképző) himnusza is volt, s e fontos szerepe a jogi fakultás Miskolcra költözése után is megmaradt.
A himnusz jelenkori feldolgozását Miskolc értelmiségi (jogász-orvos-zenész) zenekaraként is ismert Áll-a-tok zenekar vállalta a rá jellemző fúvósszekcióval dúsított pop-rock műfajában.
Dalszöveg:
1.Erős vár a mi Istenünk, Jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Úr a mi oltalmunk. Az ős ellenség Most is üldöz még, Nagy a serege, Csalárdság fegyvere, Nincs ilyen több a földön.
2. Erőnk magában mit sem ér, Mi csakhamar elesnénk, De küzd értünk a hős vezér, Kit Isten rendelt mellénk. Kérdezed: ki az? Jézus Krisztus az, Isten szent Fia, Az ég és föld Ura, ő a mi diadalmunk.
3. E világ minden ördöge Ha elnyelni akarna, Minket meg nem rémítene, Mirajtunk nincs hatalma. E világ ura Gyúljon bosszúra: Nincs ereje már, Reá ítélet vár, Az ige porba dönti.
4. Az ige kőszálként megáll, Megszégyenül, ki bántja. Velünk az Úr táborba száll, Szentlelkét ránk bocsátja. Kincset, életet, Hitvest, gyermeket: Mind elvehetik, Mit ér ez őnekik! Mienk a menny örökre!
„A jogászcsárdás”
Nem ütik a jogászt agyon…
közismert jogásznóta – eredeti korhely stílusban
Zene és szöveg: id. Rácz Pali /1815-1885/nyomán a „Vasból-vagyon” alkalmi jogász férfikar „vádiratában”
Előadó a „Vasból-vagyon” alkalmi jogász férfikar, azaz dr. Certicky Mário jogász doktorandusz, dr. Kaposvári Attila ügyvéd, dr. Mátyás Imre jogász PhD docens és ügyvéd, dr. Olajos István jogász PhD docens, dr. habil. Szilágyi János Ede jogász PhD docens, dr. Tisza Tamás jogász; kísér: Miskolci Balogh Zoltán és Népi Zenekara, prímás: Balogh Zoltán, cimbalom: Horváth József, brácsa: Balogh Géza, nagybőgő: Orgován Károly
Az egész országban ismert jogásznóta a Nem ütik a jogászt agyon kezdetű dal, amely a Novák Pista bácsi könyvének tanúsága szerint a miskolci jogakadémisták és jogászok körében is nagy népszerűségnek örvendett. Az ismerkedő estektől kezdődően a jogászbálokig bezárólag mindig volt indok arra, hogy a szórakozni vágyó jurátusok rázendítsenek a Novák István által is gyakran csak jogászcsárdásként nevesített dalra.
A korabeli jogászbálok együttesei – a meghívók tanúsága szerint – a „cigány jazz” képviselői voltak. (Mai szóhasználattal slágereket is játszó cigánybandák, népi zenekarok). Jelen nóta előadásából is kitűnik a spontaneitás és a vidám, korhely hangulat, amit a „Vasból-vagyon” jogász férfikórus prezentál.
Dalszöveg:
Nem ütik a jogászt agyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Mert a jogász vasból vagyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
Útnak indul az indexszel Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Egy, két szerelmes levéllel Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
Ebből áll a tudománya Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Nincs ki ezért agyonvágja Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
Nem ütik a jogászt agyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Mert a jogász vasból vagyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
Egyszer vertek jogászt agyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Azt is jogász verte agyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
A Rácz Pali hegedűje Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Veszett volna az erdőbe Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
Ha erdőbe veszett volna Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Korhely sose lettem volna Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Ha a Szinva borból volna Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Minden jogász benne volna Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
De mivel hogy nincsen borból Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Így hát iszunk a hordóból Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
Iszik a jogász a csapon Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Sír a kislány az ablakon Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
Ne sírj kislány olyan nagyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom
Nem ütik a jogászt agyon Sárgarigó, rozmaringom, galambom x2
„A hazátlanná vált hazafiak indulója”
Gyönge violának letörött az ága…
XIX. századi bujdosóének – a régmúlt hősi énekeinek stílusában
Zene: Dankó Pista /1858-1903/, szöveg: Endrődi Sándor /1850-1920/
Ének: dr. habil. Szilágyi János Ede jogász PhD docens, vokál: a „Vasból-vagyon” jogász férfikar, azaz dr. Certicky Mário jogász doktorandusz, dr. Kaposvári Attila ügyvéd, dr. Olajos István jogász PhD docens, dr. Tisza Tamás ügyész; kísér: billentyű és vokál: dr. Bányai Krisztina ügyész PhD, hangszerelés és vokál: dr. Juhász Ágnes jogász PhD adjunktus, basszusgitár: Fukk Attila, dob: Fortuna „Tüsi” László
Ha az Erős vár a mi Istenünk, az evangélikusok himnusza, akkor a Gyönge violának letörött az ága kezdetű ének a Miskolcra költözött jogakadémia himnuszának tekinthető, ugyanis Bruckner Győző dékán kedvenc nótáit az őt rajongásig szerető és tisztelő jogászifjúság szinte minden alkalommal elénekelte. A dal a Felvidékről menekülő Jogakadémia mélységes szomorúságát fejezte ki, hasonlóképpen az abban megénekelt Rákóczi-szabadságharcosok fájdalmához. A nótában feltűnik II. Rákóczi Ferenc főgenerálisa, Bercsényi Miklós, akinek fia az Eperjesen született Bercsényi László Rákóczi testőrségének századosa és megmentője volt. A szabadságharc leverése után Bercsényi László Franciaországba menekült, ahol számos küzdelmes év és katonai sikert követően 1758-ban elnyerte a legmagasabb francia katonai rendfokozatot, vagyis Franciaország marsallja címet. A Bercsényi-huszárok ma is létező ezrede a legrégebben fennálló francia katonai egység, amelynek katonái, alapítójuk tiszteletére mind a mai napig magyarul éneklik e nótát.
A feldolgozás szándékolt célja a hitelesség. A dal igyekszik visszaadni a bújdosóének hangulatát, a moll hangzást azonban végül pikárdiai terc oldja, amely a dal zárását nemcsak ünnepélyessé teszi, hanem annak – egyúttal a bújdosók jövőbe vetett hitét is szimbolizálva – optimista kicsengést kölcsönöz.
Dalszöveg:
Gyönge violának
Letörött az ága –
Az én bánatomnak
Nincs vigasztalása!
Suhog a szél Késmárk felett,
Édes Hazám, mi lesz Véled!
Nagy Bercsényi Miklós
Búskodik magába:
Elfogyott szegénynek
Minden katonája…
Suhog a szél Késmárk felett,
Édes Hazám, mi lesz Véled!
Nagymajtényi síkon
letörött a zászló
rászállt tollászkodni
egy fekete holló
Suhog a szél Késmárk felett,
Édes Hazám, mi lesz Véled!
Édes Hazám, mi lesz Véled!
Édes Hazám, Isten Véled!
„Az öregdiákok dala”
Gaudeamus igitur
közismert diákének – jazz-es stílusban
Tradicionális, XIII. sz. latin kézirat és XVI. sz. német népének nyomán, magyar szöveg: Hantos Ernő /1931/
Ének: dr. Bányai Krisztina ügyész PhD, kísér a Jazz InSide zenekar, billentyű és hangszerelés: Bundzik István, basszusgitár: Horváth Gyula, dob: Kacsenyák Gábor, trombita: Péter Zoltán, gitár: Kovács Zoltán
A ballagások közismert szomorkás nótája eredetijét tekintve sokkal inkább a véges élet élvezetére szólít fel. Eperjesen és Miskolcon is közismert volt, és nem csak ballagásokkor énekelték. Miskolcon egyébiránt nem pusztán ballagtak… itt szinte karneváli hangulatban telt az elválás a várostól! Vagyis a ma is ismert Szalamander nem Selmecről került át Miskolcra elsőként, hanem ebben a formában az Eperjesi Jogakadémiáról. A miskolci városházától indulva, a városlakók sorfala előtt haladva, együtt a ballagó középiskolásokkal kígyózott a menet humoros és komolyabb jeleneteket is felvonultatva, énekelve, mulatva. „Gaudeamus igitur!” avagy „Legyünk vidámak!”
A bohémság és múlandóság kettősségét szerettük volna kifejezni feldolgozásunk sokszínűségében, mivel a tradicionális zeneszámon belül többféle zenei hangulatot és zenei formát (jazzballada, jazz-waltz és szving) is megidéztünk.
Dalszöveg:
1. Tegnap este leverten iddogáltam csöndben
Aznap délben úgy hiszem bal lábammal keltem
Váratlanul fülembe régi hangok csengtek
S fölhangzott a közelben egy víg diákének.
Chorus:
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus
Post iucundam iuventutem post molestam senectutem
Nos habebit humus, nos habebit humus.
2. Ahogy házunkhoz érnek, s daluk száll az égig
Régi évek emléke borzong rajtam végig
Visszafordul az idő, minden évben újra
Képzeletben ott megyünk, együtt átkarolva.
Chorus
3. Régi diákdicsőség, jaj be kár, hogy elmúlt.
Sok barátunk itthagyott, és hajatok is megritkult.
Régi kedvem megmaradt, a bor mellett helytállok
És a sorssal mostan is bátran szembeszállok.
Chorus