E különleges „jogász” CD egy zenei program második darabja. A program alapját Novák Istvánnak, a Miskolci Egyetem díszdoktorának 1941-ben kiadott Az eperjesi-miskolci jogászifjúság diákélete című, mintegy félezer oldal terjedelmű könyve képezi, amelyben az Eperjesi, később Miskolci Evangélikus Jogakadémia gazdag diákhagyományokkal büszkélkedő helyi jogászkultúrája tárul elénk, s amelyben a muzsikának és a nótázásnak igen fontos szerep jutott.
A zenei program első hanglemezén található jogászénekek egytől-egyig Novák István fentebb említett „Nagykönyvében” nevesítettek, és jelen második korong derékhadát is e nóták képezik. Ilyenként hallható a lemezen a hazaszeretet dala, a ballagások örökzöldje és a protestáns magyarság néphimnusza. A zenei program második darabjának készítői azonban szükségét érezték annak, hogy a hagyományok teljesebb bemutatása érdekében kitekintsenek a hagyományok további forrásaira is. Egyrészt, habár a Nagykönyv többször ad utalást az akadémiai polgárság által gyakran énekelt „magyar nótákra”, azonban – adottnak véve e kört – nem nevesít egyet sem. Ezt pótlandó, s Miskolc kevésbé ismert, azonban igen gazdag hagyományaira tekintettel került beemelésre a dalok körébe egy miskolci kötődésű vidám nóta. Másrészt fontos forrása a miskolci jogászhagyományoknak a két világháború között létező, Jogakadémia által kiadott Miskolci Jogászélet folyóirat is, amelyből pedig egy áriával egészült ki a feldolgozott jogászénekek köre.
Az énekek kapcsán továbbra is fontos szempontként fogalmazódott meg, hogy azok lényegiségét megtartva, illő módon átadva mégis valami új kerüljön megalkotásra, ami közelebb hozhatja e dalok üzenetét a ma emberéhez, mondhatni élővé varázsolhatja azt számukra. Fontos szempont volt továbbá, hogy a dalokat is e régió jogászai tolmácsolják, mint egykor tették ugyanezt szakmabéli elődeik.
Jelen hanganyag a 2020. január 17. napi Tradicionális Miskolci Jogászbál zenei mellékletét is képezte.
Soli Deo Gloria
Zenei igazgató és ötletadó: dr. Bányai Krisztina PhD.
Zenei főmunkatárs: dr. Juhász Ágnes PhD ének-zene és szolfézstanár, karvezető.
Zenei producer: dr. habil. Szilágyi János Ede PhD.
Zenei konzulens: dr. Kaposvári Attila.
A borítóismertetőket írta: Szilágyi, kiegészítette és lektorálta: Bányai, Juhász, Kaposvári.
A „Iuditsticia” alkalmi jogász-vegyes kórus tagjai: dr. Bányai Krisztina PhD, dr. Bereznayné dr. Kovács Adrienn, dr. Juhász Ágnes PhD, prof. dr. habil. Nagy Anita PhD, dr. Rejtő Eszter, dr. Zelenáné dr. Rácz Gabriella, dr. Kaposvári Attila, dr. Karczagi Zoltán, dr. Mátyás Imre PhD, dr. Olajos István PhD, dr. habil. Szilágyi János Ede PhD, dr. Tisza Tamás, dr. Tóth Gergő.
Hangmérnök: Sajó Tamás, a felvétel helye és utómunkálatok: Music Sajó Hangstúdió.
CD grafika: Sonkoly Tamás, Katerlon Kft.
Miskolc, 2020. január
„A hazaszeretet dala”
Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország
operett dalbetét – balladai stílusban
A mű eredetije az 1920-ban, Vincze Zsigmond (zene) és Kulinyi Ernő (szöveg) szerzőpáros által írt Hamburgi menyasszony című operett egyik dalbetétje. A hazafias dal hamar nagy népszerűségre tett szert. Később a dalnak érdekes utóélet jutott, hiszen a XX. század minden nagy diktatúratípusa betiltotta: a nyilas korszakban a szerzők zsidó származása miatt, a kommunista diktatúrában pedig „nacionalistának” bélyegzett tartalma miatt.
Az operettbetét a jelen hanglemezre két feldolgozásban került fel. A gitárjátékon alapuló hangszerelést és vokálszerkesztést dr. Bányai Krisztina PhD készítette, míg a mű refrénje alatt megszólaló többszólamú kórus teljes egészében új kompozíció, dr. Juhász Ágnes PhD munkája.
A zenemű a miskolci Zenegép zenekar tolmácsolásában szólal meg, amelyhez hegedűkíséretet Miskolci Balogh Zoltán prímás biztosított. A dal teljes verziója az eredeti hangzásvilággal való közelebbi azonosulás, a másik pedig a refrén a capella kórus általi megszólaltatása folytán lett értékes darabja a zenei lemeznek.
I., teljes változat
Zene: Vincze Zsigmond /1874-1935/.
Szöveg: Kulinyi Ernő /1893-1945/.
Hangszerelte: dr. Bányai Krisztina PhD. Előadja a Zenegép zenekar, nevezetesen énekesként: dr. Bányai Krisztina PhD, gitáron: Timár Krisztián, basszusgitáron: Fukk Attila. Hegedűn közreműködik: Miskolci Balogh Zoltán. Vokálok: dr. Bányai Krisztina PhD. A kórus több szólamú átiratát készítette: dr. Juhász Ágnes PhD. A kórusművet előadja: a „Iuditsticia” alkalmi vegyeskar, többszólamú vokálként: dr. Juhász Ágnes PhD, dr. habil. Szilágyi János Ede PhD, dr. Tisza Tamás.
II., refrén a capella
Zene: Vincze Zsigmond /1874-1935/.
Szöveg: Kulinyi Ernő /1893-1945/.
Ének: dr. Bányai Krisztina PhD. A kórus több szólamú átiratát készítette: dr. Juhász Ágnes PhD. A kórusművet előadja: a „Iuditsticia” alkalmi vegyeskar, többszólamú vokálként: dr. Juhász Ágnes PhD, dr. habil. Szilágyi János Ede PhD, dr. Tisza Tamás.
Dalszöveg:
1. versszak:
Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán, ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.
Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér, Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.
Refrén:
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, gyönyörűbb, mint a nagyvilág. Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád. Táltos paripákon odaszállunk, hazahí, fű, fa, lomb, s virág. Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű, szép ország.
2. versszak:
Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán, és délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.
A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél, Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.
Refrén x2.
„Miskolci magyar nóta”
A faluban nincs több kislány csak kettő
friss csárdás – eredeti stílusban
A miskolci jogászhagyományok „Nagykönyvében” gyakorta történik utalás arra, hogy a jogakadémisták szerettek nótázni, azonban e magyar nótákat pontosan nem nevesítette a könyv. Erre tekintettel merültek el e hanglemez készítői a Miskolchoz kötődő, igencsak gazdag zenei- illetve nótakincsben, hogy abból merítve válasszanak ki egy, a hallgatók vidám életéhez illő darabot. Miskolcon született a híres nótaszerző, Dóczy József, aki maga jogot is tanult. Jogász volt és miskolci Kertész Zsigmond nótaszerző is. Miskolci születésű Sassy Csaba költő, akinek nótaszerzői munkássága szorosan összefonódott a miskolci 10. honvéd gyalogezreddel. Miskolcon tanult és tanított a Szózat zeneszerzője, a „Klapka-induló” írója, a „magyar nóta atyja” Egressy Béni is. A zenei album összeállítása során a dal szövege – a jogászi hivatásra utaló „jegyző” szereplő – miatt esett végül a választás a miskolci születésű cigányprímás nótaszerzőhöz, Radics Bélához kötődő vidám nótára.
A korabeli jogászbálok együttesei a „cigány jazz” képviselői voltak, vagyis – mai szóhasználattal – slágereket is játszó cigánybandák, népi zenekarok. Jelen nóta előadásából is kitűnik a spontaneitás és a vidám, korhely hangulat, amit a miskolci jogászokból összeállt „Iuditsticia” alkalmi jogász-vegyes kórus prezentál.
Zene: valószínűleg népdal eredetű, de sokáig Radics Bélának /1867-1930/, a híres miskolci származású prímásnak tulajdonították; korábbi szövegét Radics Béla írta, jelenlegi szövegének szerzőjére nincs adat.
Előadó: „Iuditsticia” alkalmi vegyeskar valamint Miskolci Balogh Zoltán és Népi Zenekara, nevezetesen prímásként: Miskolci Balogh Zoltán, brácsán: Balogh Géza; közreműködik cimbalommal: Sajó Tamás, basszusgitáron: Fukk Attila.
Dalszöveg:
1. versszak:
A faluban nincs több kislány csak kettő, csak kettő. Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző. A másik meg a kapuban neveti, neveti, őtet meg a segédjegyző szereti, de szereti. A másik meg a kapuban neveti, neveti, Őtet meg a segédjegyző szereti, de szereti.
2. versszak:
Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra, Isten tudja, miről folyik a pletyka, a pletyka. Nem kérem én a Jóistent csak arra, csak arra, Valamennyit ragassza le a padra, a padra. Nem kérem én a Jóistent csak arra, csak arra, Valamennyit ragassza le a padra, a padra.
1. versszak ismétlése.
„A ballagások örökzöldje”
Ballag már a vén diák
XVIII. századi szepességi népdal, majd ballagási ének – vonósnégyes kísérettel
Az ikonikus miskolci dal. Miért is? Egyrészt, mivel a ballagások eredete Magyarországon szorosan összefonódik a felvidéki (selmeci és eperjesi) felsőoktatási intézményekkel. Az ilyen hagyományban nevelkedett hallgatók nem pusztán ballagnak, hanem valétálnak. E több lépcsőből álló búcsúzásnak sajátságos formái a szalamanderek, amelyet Miskolcon elsőként az Eperjesről áttelepült Jogakadémia polgárai honosítottak meg a Miskolci Városházától, eleinte egyedül, később pedig kiegészülve a miskolci gimnáziumok végzős diákjaival. Másrészt, valószínűleg a dal maga is felvidéki eredetű népdal, amely később német területekre is eljutott, és onnan került ismét vissza Magyarországra. Harmadrészt, a német nyelvű dal magyarra fordítója szintén szorosan kötődik a jogakadémiához. Csengey Gusztáv, evangélikus teológus tanár és író-költő, aki az Eperjesi Collegium jogi fakultásának Miskolcra költözésével lett a Miskolci Evangélikus Jogakadémia tanára. Az „utolsó kurucot” a tanítványai szenvedélyesen tisztelték és nagy szeretettel vették körül. A jogakadémiai polgárok számára a híres ballagó nóta éneklése egyet jelentet a híres tanár emléke előtti tisztelgéssel.
Az ének a jelen hanglemezre kétféleképpen, egy vokális és egy instrumentális feldolgozásban került fel. Mindkét változat alapját az Ács Gyula miskolci zeneszerző által készített vonósnégyes-átirat képezi, amely egyedivé és emelkedett hangulatúvá teszi a mindenki számára jól ismert, azonban jellemzően hangszerkíséret nélkül énekelt dallamot.
I., vokális változat
A cipszer Szepességben született XVIII. századi népdal magyarra fordítója: Csengey Gusztáv /1842-1925/.
Hangszerelte: Ács Gyula zeneszerző, zenetanár. Előadja a „Iuditsticia” alkalmi vegyeskar, valamint a Strings5 vonósegyüttes, nevezetesen hegedűn: Kaulics-Nagy Zsófia és Csegezi Ágota, brácsán: Almássy Benjámin, csellón: Csécsi Hajnalka.
II., instrumentális változat
A cipszer Szepességben született XVIII. századi népdal magyarra fordítója: Csengey Gusztáv /1842-1925/.
Hangszerelte: Ács Gyula zeneszerző, zenetanár. Előadja a Strings5 vonósegyüttes.
Dalszöveg:
1. versszak:
Ballag már a vén diák – tovább. Isten veletek cimborák – tovább. Ez út hazánkba visszavisz, Filiszter leszek magam is. Tovább, tovább, tovább, Fel búcsúcsókra cimborák.
2. versszak:
De mielőtt még elmegyünk – tovább. Egy szent fogadalmat még teszünk – tovább. Ha Miskolc hív, mi ott leszünk, Miskolcért vesszen életünk. Tovább, tovább, tovább! Fel búcsúcsókra cimborák.
3. versszak:
Ballag már a vén diák – tovább. Keresve szebb és jobb hazát – tovább. Hazánkba út már nem vezet, Szegény hazánk rég elveszett; Tovább, tovább, tovább! Hazátlan lett a vén diák.
„A magyar protestáns néphimnusz”
Tebenned bíztunk eleitől fogva
90. genfi zsoltár – saját dallammal kiegészített régizenei hatású feldolgozásban
A hagyomány szerint Bocskai István hajdúi a "Pro Deo et Patria" zászlója alatt ezt a zsoltárt énekelték a harcba menet. Később, azon korban, amikor még Magyarországnak nem volt egységes nemzeti himnusza, hanem a különböző felekezetek külön-külön fohász köré gyűltek, a református magyarság néphimnuszaként vált ismertté. Benedek Elek az „Édes anyaföldem!” c. munkájában a legszebb és legnehezebb zsoltárnak tartotta a kilencvenediket. A határon túli magyarok a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátalján, vagy Ceausescu Romániájához tartozó Erdélyben a betiltott magyar nemzeti himnusz helyett a 90. zsoltárt énekelték ünnepeiken. A „Nagykönyv” tanúsága szerint ünnepi alkalmakon szívesen énekelt zsoltár volt a magyar történelem szinte minden szabadságharcához és honvédő háborújához szorosan kötődő evangélikus jogakadémián is.
A zsoltár a jelen hanglemezen különleges, kifejezetten formabontó feldolgozásban szólal meg, amennyiben az ismert dallam énekes megszólaltatására nem folyamatosan, hanem részekre bontva, hangszeres zenei betétekkel megszakítva kerül sor, mely zenei betéteket dr. Juhász Ágnes PhD írta. Orgona helyett ezúttal rendhagyó hangszerkíséretet hallhatunk: az akusztikus gitárkíséret mellett elhangzó, egymással összefonódó dallamívű hegedű- és fuvolaszólam sajátos módon egészíti ki az énekszólamot, némiképp átszínezve ezáltal a dal eredeti hangulatát. A lemezen a zsoltár első és kilencedik versszaka szólal meg. A feldolgozás különlegességét adja továbbá, hogy a hangszeres szólamok szerzője, valamint az átdolgozás minden zenei előadója jogász végzettségű.
Zene: L. Bourgeois /1510-1569/.
Szöveg: T. de Béze /1519-1605/.
Fordította: Szenczi Molnár Albert /1574-1633/.
Zenei átírat és hangszerelés: dr. Juhász Ágnes PhD. Előadja énekesként: dr. Juhász Ágnes PhD, hegedűn: dr. Solymosi-Szekeres Bernadett PhD, fuvolán: dr. Bereznayné dr. Kovács Adrienn, gitáron: dr. Zagyva Norbert.
Dalszöveg:
1. versszak:
Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva, Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
2. versszak (eredeti 9. versszak):
Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten! Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!
„A feloldozás éneke”
Pietà, Signore (Irgalmazz, Istenem)
ária – régizene-kísérettel
A miskolci jogászhagyományok fontos tárházát képezi a két világháború között működő Miskolci Jogászélet, amely nem pusztán Miskolc számára fontos periodika, ugyanis egyúttal ez volt az első vidéken megjelenő jogtudományi folyóirat. A Miskolci Jogászélet időről-időre beszámolt a különböző rendezvényekről, adott esetben nevesítve az ott elhangzott dalokat. Egy ilyen ünnepi alkalom kapcsán került nevesítésre az „Irgalmazz, Istenem” kezdetű ária is. amelyet hosszú időn át – tévesen – Alessandro Stradella (1639-1682) olasz barokk zeneszerzőnek tulajdonítottak, noha az valójában Louis Niedermeyer (1802-1861) francia romantikus zeneszerző munkája.
Az ária a hanglemezen ugyan eredeti formájában szólal meg, az újragondolt zenei kíséret azonban különlegessé teszi és átformálja a hangzást. Amíg ugyanis a mű megszólaltatására jellemzően orgonakísérettel vagy vonószenekar közreműködése mellett kerül sor, addig a jelen esetben a zenei alapot régizenei együttes, két furulya, egy cselló és a csembaló közös játéka adja. A romantika korában megszületett mű ezáltal a Stradella-korabeli barokk hangszeres zene hangulatát idézi meg.
Zeneszerző: Louis Niedermeyer /1802-1861/.
Hangszerelte: Fodor Csaba. Előadja énekesként: dr. Bakos-Kiss Gábor. Kísérik: Fodor Csaba (csembaló), Bódi Panka (furulya), Furman Máté (furulya), Berki Ádám (cselló).
Dalszöveg:
Olasz:
Pietà, Signore, di me dolente! Signor, pietà, se a te giunge il mio pregar;
non mi punisca il tuo rigor, meno severi, clementi ognora, volgi i tuoi sguardi sopra di me, ecc.
Non fia mai che nell'inferno sia dannato nel fuoco eterno dal tuo rigor.
Gran Dio, giammai sia dannato nel fuoco eterno dal tuo rigor, ecc.
Pietà, Signore, Signor, pietà di me dolente, se a te giunge il mio pregare, ecc.
Meno severi, clementi ognora, volgi i tuoi sguardi, deh! volgi squardi su me, Signor, ecc.
Pietà, Signore, di me dolente, ecc.
Magyar:
Irgalmazz, Istenem, ó halld a szómat, felséges Úr!
Sok súlyos vétkem keggyel nézd, trónodnál térdem lásd, porba hull.
Esdeklek Hozzád, fordítsad orcád, újból felém, szent égi lény.
Add, hogy ne érje kárhozat éje megtévedt lelkem, add, hogy megleljem az ég üdvét.
Irgalmas Isten, add, hogy a lelkem égbe jusson el.
Ó, engedd hinnem, hogy fájó szívem ott nyugtot lel.
Ha bűnöm terhét rólam elvennéd, akkor békém én visszanyerném, ó hallgass rám, Isten Atyám!